Van nekem egy szuper pattogós labdám. Nem túl nagy, nem túl pici, de pont akkora, hogy a szekrény és a komód alá be tud gurulni. Ha szembe állsz a bútorokkal és szépen kiejtem a számból a labdát, akkor nagy eséllyel begurul alá. Utána elég keservesen nyüszíteni és járkálni fel-alá a lakásban és máris velem foglalkoznak. Anya bejárja az egész lakást és kérdezgeti, hogy mi bajom, mit keresek. Aztán mikor rájön, hogy a kedvenc játékom nincs meg elkezdi kérdezgetni, hogy hol van. Megkéri, hogy vigyem oda neki, de persze én csak bambán bámulok rá és úgy csinálok mintha nem érteném miről van szó. Aztán rájön hova gurulhatott a kincsem. Mindenféle botokat és segédeszközöket hoz, hasra vágja magát és hosszú ideig a labdám előhalászásával foglalkozik. Ez az egész hercehurca néha egész sokáig eltart, főleg ha nem látja, hogy melyik szekrény alá eshetett be a laszti. A lényeg az, hogy amíg keresi, addig is velem foglalkozik.
Csak sajnos már párszor észrevette, hogy én ezt szándékosan csinálom. Nagyon dühös lett mikor egymás után már többször eljátszottam vele ezt.
Most annyira morci lett, hogy ordított velem, hogy milyen hülye vagyok, a helyemre száműzött és nem hajlandó kihalászni a pattogósomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése