Apa szerint amikor séta közben leheveredek véletlen pár másodpercre, az olyan mintha plusz egy órával feltöltenének.
A délelőtti sáta után annyira kipurcantam, hogy Apa ölben vitt haza és a szememet is alig bírtam nyitva tartani. De mégsem sikerült kellő képpen kifárasztaniuk, mert elég volt otthon megpillantanom legújabb szörny barátomat (ami egyébként jobban hasonlít egy labdára messziről), újra tele lettem energiával.
Anya nem díjazza a szörnyikémet. Vagy sípolok vele egész nap, vagy hisztizem és sírok, hogy adják vissza. Lehet választani, melyiket akarják hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése