Szombaton megint kimentünk a kertbe Kismarosra.
Nem sokkal utánunk megérkezett a rokonság. Nagyon sokan jöttek.
Hédi és a nagyszülők készültek is. Egy halom finomságot készítettek, amit a leginkább én értékeltem. Részemről reggeltől estig folyamatos evés volt, mert valaki mindig gondoskodott róla, hogy én is kapjak valamit. Szalonna, disznósajt, kolbász, valamint husi bőrök és különféle csontok landoltak az orrom előtt. Csak úgy kapkodtam a fejem! Gazdiék nem repestek az örömtől, többször ki is jelentették, hogy, na most már elég és innentől kezdve senki ne adjon nekem már enni semmit. Persze minden próbálkozásuk felesleges volt, mert én mindenkit levettem a lábáról.
Nem csoda, hogy ennyi kaja meg sem kottyant, hiszen egész nap rohangásztam. Mindig frízbizett velem valaki, vagy a tobozokat dobálták, amiket a lábuk elé vittem. Találtam rohadt szilvát, almát és még egy diót is, ami csak addig volt izgalmas amíg fel nem törtem a fogaimmal.
Apa is jófej volt, mert egy nagyon nagyot hempergett velem a fűben. Anya persze egyből rohant, a fényképezőért, hogy megörökítsen minket, de mire odaért, már kifogytam a szuszból és nem volt energiám produkálni magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése