Anya ráragadt a telefonra. Rám se hederített miközben jöttünk haza a sétából. Persze minden kétszer annyi ideig tartott, mintha nem a beszélgetéssel lett volna elfoglalva.
Az ajtónál egy óráig ácsorogtunk, mert telefonálás közben nem tudott behívni engem. Integetett ugyan, de hát ha egyszer megtanították, hogy mindenkit engedjek be magam előtt és engedély nélkül ne rohangásszak ki-be, akkor mit csodálkozik, hogy meg sem mozdulok? Én csak szépen ücsörögtem a folyosón és vártam türelmesen, a hívó szóra. Apa eközben meg lennt várta Anyát, mert mentek valahova. Gondolom kikészült, mert nem szeret várakozni, Anya meg mindig elhúzza az időt.
Mikor végre befejezte a cseverészést, behívott a lépcsőházból. Nagyon csodálkozott, hogy ilyen rendes vagyok. Agyon dícsért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése