Este feljött hozzánk Tomi és Noémi, de Pumi nem hozták. Sebaj, én így is nagyon örültem, hogy meglátogattak. Hogy lelkesedésemet tudtukra hozzam, folyton ugráltam körülöttük, meg rájuk, amit Gazdiék nem nagyon díjaztak.
Hamarosan magamra hagytak. Készültem én is mikor a cipőket kezdték felvenni, próbáltam észrevetetni magam, hogy nehogy itthon felejtsenek, ha mennek valahova, de Gazdiék csak jól a helyemre zavartak.
Mikor aztán hazajöttek egy tócsa fogadta őket az előszobában. Kettőt léptek és egy újabb tócsa. Sikerült jól bele is lépniük. Apa le se akart vinni sétálni (mert már minek, ha otthon elvégeztem a dolgomat), de aztán mégis lementünk egy körre, hogy Anya addig nyugodtan kitakaríthasson utánam. Gondolom nem nagyon díjazta, miután egész délelőtt nagytakarított.
Viszont Apa megvédett, még veszekedett is Anyával, hogy haggyon már engem békén, mert ez csak egy kis baleset volt és amúgy sem történt ilyen már vagy ezer éve.
Anya viszont szentül meg van győződve róla, hogy ez csak egy bosszú volt részemről amiért itthon hagytak, hiszen közvetlen előtte voltunk sétálni és nem igaz, hogy pár órát nem bírok ki, amikor máskor nem sétálunk olyan sokszor mint aznap.
Végül lenyugodtak a kedélyek. Anya neki kezdett megágyazni. Ahogy felemelte a kanapén felejtett pulcsiját látta, hogy azon túl, hogy tiszta szőr, még nyálas is és alatta pedig...
...egy nedves folt meredt rá az ágyról. Teljesen kikészült. Dühöngött, puffogott, hiszen az ágyra fel sem mehetnék, de ha már ott vagyok, nincs annyi eszem se, hogy ne ott pisiljek be???? Csak mondta a magáét, de Apa mindig leszólta. Igazán jófej dolog tőle! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése