Anya bekeményít

Apa is folyton azt hajtogatja neki, hogy most már álljon a sarkára és fegyelmezzen jobban, szídjon csak le ha nem bírok magammal, mert elkanászodtam.
Anyának nem kellett kétszer mondani. Most akkora szigor van sétakor, hogy csak lesek. Már azt is szóvá teszi, ha kilóméterekre elszaladok. Csak a közelében maradhatok.
(Lehet, hogy zokon vette, hogy tegnap egyszer sem fogadtam szót neki?)

A legújabb heppje, az, hogy bárhova megyünk nem lehetek én az első, hanem előre kell engednem Őt és Apát vagy bárkit, aki velünk van. Megelégelte, hogy mindig én vagyok legelől és a póráz túlsó felén lévőket csak rángatom magam után.
De amúgy ezt is a tv-ből szedte. Magától nem jut eszébe, hogy az itthoni rendszer nem jó. De ha egy kutyás műsorban mondanak valami újat, azt rögtön ki akarja próbálni.
Az ajtóknál most mindig le kell ülnöm és akkor mehetek csak tovább, ha arra engedélyt kapok. Nagyon az idegeimre megy! Csak mire kijutunk a házból már megálltunk a lakás ajtónál, a liftnél és a ház kapujánál és minden egyes helyen végig csináltuk ezt a teljesen felesleges procedúrát. Ja és persze nem lehet ám palira venni Anyát, mert ha elsőre nem ülök le, már lendül is a keze és erőszakkal nyomja le a hátsómat. Szóval jobban járok, ha azonnal megteszem amit kér.
Az Animal Planet lesz a vesztem...
Apa szerencsére nem ilyen szőrös szívű.