Megelégelte, hogy lerágcsáltam a kidudorodó kis tüskéit, így aztán a rózsszín labdám számomra ismeretlen helyen végezte, miután Anya elkobozta tőlem.
A sárga sünim a lerágott orrát leszámítva jól bírja a strapát, még mindig nagy kedvencem. Sajnos egy ideig nélkülöznöm kellett mert a Nagyszülőknél maradt, de azóta már haza hoztuk.
A kedvenc fehér kismackóm (amit Anyától loptam) még bírja.
Már lerágtam a mikulás sapkáját valamint a masnit a nyakából.
A varrott kis szemét sikerült kibontanom így egy nagy fekete madzag lóg a helyén. Fél füle hiányzik, de az nem feltünő. Anya szerint nem is fehér már és undorító. Folyamatosan fenyegetőzik vele, hogy elveszi és jól kidobja ha nem vigyázok rá. Nem nagyon értékelte, amikor valamelyik reggel úgy ébredt, hogy Apa helyett maga mellett egy nyáltól csöpögő macit talált.
A sárga kiskacsát kinyiffantottam. Anya tegnap arra jött haza, hogy egy darab kacsa csőrbe lépett. Nem volt nehéz kitalálni honnan származik. Azzal a lendülettel hajította is be a kukába, a kacsával együtt közben meg dörmögött az orra alatt.
Egy régebbi kedvencem, a pattogós zöld labda is a szemetesben landolt miután miszlikbe aprítottam.
A strapabíró labdák említésra sem méltóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése