Anyáék rengeteg csokit kaptak. És nem is akármilyeneket! IGAZI csokikat és nem azokat a gagyikat!
Gazdiék minden óvintézkedést megtettek, hogy az ebédlőasztalra ne tudjak felmászni és megdézsmálni az ott található finomságokat, viszont elfelejtették, hogy a dohányzóasztalon is van egy kis tálka tele édességgel.
Ahogy elmentek, hozzá láttam betermelni a csokikat, nehogy már ott aszalódjanak az asztalon!
Gazdiék számára máig relytély, hogy csináltam ( a kanapéról átugrottam-e az asztalra, vagy a földről nyújtózkodtam addig amíg el nem értem). Egyesével halásztam ki a tálkából a kis becsomagolt kockákat, majd a kanapén heverészve megszenvedtem a csomagolással, hogy végre megehessem!
Mikor Apa hazajött, szóhoz sem jutott. Az ágy beterítve az én csomagolópapírjaimmal. Máshol persze egy darab sem volt, csak ott. Meg is lepődtem, hogy Apa ezen mérgesedett föl, és nem azon, hogy "felzabáltam" az Ő csokiját. Így mellesleg megjegyezném, hogy nem is igaz,csak hogy felzabáltam, mert csak a Toblerone-t ettem meg mind, mert az volt a legfinomabb, a másikból hagytam még nekik pár szemet, mert én már úgy tele ettem magam, hogy a fülemen is csoki jött ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése