A Munka Ünnepén

(Apáék tegnap nagyon későn jöttek haza a ballagás után. Már rég aludni szoktunk olyankor. Engem is felébresztettek legédesebb álmomból, hogy lemenjünk egyet sétálni. Megörvendeztettem Anyát és rögtön elintéztem mindent, csak mielőbb mehessek vissza pihikézni.)

Ma van a Munka Ünnepe. Ennek örömére reggel korán keltünk és mentünk Anya szüleihez. Ahogy autóba szálltunk egyből tudtam, hogy ez csak azt jelentheti, hogy a kertbe megyünk.

Mikor odaértünk láttam, hogy nagyon sokan vagyunk (legalább mindig lesz aki játszik velem), ott voltak a Nagymamiék Mazsival, Gazdiék, Anya szülei és Juci meg Peti!
Jó, hogy végre mentünk valahova, mert mióta tüzelek, jóformán egész nap bezárva ülök itthon. Anyáék nem engedik, hogy más kutyákkal játszak, sőt amint meglátnak egyet, már messziről elkerülik. Kiszúrás.

Egész nap rohangáltam, totál kifáradtam. Most nem voltam olyan fitt mint máskor, ami vagy a tüzelés miatt van, vagy pedig egyszerűen csak kijöttem a gyakorlatból, ami nem csoda így, hogy már vagy egy hete nem voltunk sehol.

A fiúk isteni pörköltet főztek! Természetesen én is kaptam belőle. Sőt még csontot is kaptam, ami nagyon ritkán fordul elő. Jó gyorsan elropogtattam, mielőtt még meggondolnák magukat.

Visszafelé a kocsiban már nem kellett Gazdiéknak egyszer sem rám szólniuk, hogy üljek meg nyugton a fenekemen, mert majdnem elaludtam. Mire haza érkeztünk már annyi energiám sem volt, hogy a vizes tálkámhoz elvonszoljam magam, egyből bedőltem az ágyikómba.