Több mint három hét után ma végre hosszú sétára mentünk! Már akkor majd kiugrottam a bőrömből, mikor láttam, hogy Anya frizbit meg a labdámat pakolja a táskájába és Apa is készülődik. A Tabánba mentünk. Útközben jól eláztunk mert elkapott minket egy zápor.
Be kell valljam, ennyi idő után nem igazán bírtam ezt a tempót. Szaladtam egy-két kört és már kivoltam mint a kutya. Azért persze rohangásztam a labdáért amit Apa mindig jó messzire elhajított nekem. A nagy fáradságtól annyira figyelmetlen voltam, hogy sosem találtam a lasztit, pedig volt, hogy majd kiverte a szememet, mert pár centire szaglásztam mellette. A szaladgálás közben jött egy újabb zápor, ami nagyon felfrissített. Hirtelen újból tele lettem energiával. Gazdiék egy nagy fa alól nézték ahogy én mókáztam és ugrabugráltam!
Aztán hazafelé már semmi erőm nem volt. Mindig Gazdiék elé szaladtam és leheveredtem az árnyékban amíg ők oda nem értek. Mikor már nagyon lehagytak megint rohantam amíg eléjük nem kerültem, hogy ismét kinyújtózhassak egy kicsit.
Apa nagyon megvolt velem elégedve (azt hitte, hogy megkergülök majd, hogy ilyen hosszú idő után újra elengedett egy nagy séta alkalmával...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése