Eseménydús nap

A mai napunk igazán eseménydús volt.

Anya már hajnalok hajnalán nekiállt takarítani mert vendégeket vártunk. Engem meg felpakolt pokrócostul az ágyra és rám parancsolt, hogy el se mozduljak. Persze ilyenkor lehetek a kanapén! Fene se igazodik ki Gazdiékon!

Aztán megjöttek a Vendégek. Anya unokatestvére jött a férjével és a két csemetéjével. Jófejek, mert nekem még ajándékot is hoztak! Egy gyönyörűszép sárga sünit! Sajnos nem sípol, mert kiszedték belőle a sípolóját, de ennek Apa örül szerintem a legjobban.

Egész nap csak járkáltunk a környéken. Megmutattam nekik, hogy hol szoktunk Gazdiékkal sétálni. Voltunk a Tabánban és a Várkertben is, sőt még a Várba is felmentünk olyan helyekre amit csak Gazdiék ismertek, én még sosem jártam arra. Sajnos ott autók is voltak, meg rengeteg ember, így csak pórázon mehettem.

Ebédre aztán hazamentünk. Rájöttem, hogy a gyerekekkel sokkal könyebb. Szilvitől simán eltudtam venni a ropikat és e

gyéb nasikat, és mivel még nem tud beszélni, nem tud beárulni sem! Gabó is figyelmetlen volt és mikor nem figyelt eléggé ebéd közben, az ő kezéből is elkaptam az ubit. Eddig sosem kóstoltam meg a savanyúságokat, még az illata sem volt szimpi. De ez egész fincsi volt! Sajnos Gabó már tud beszélni és azonnal elkezdett nyafogni, hogy elloptam az uborkáját. Ezért aztán Apa megint kirakott az előszobába, mert szerinte én senkit nem hagyok ebédelni. Ez nem is igaz! Csak kihasználtam az adódó lehetőségeket.

Reméltem, hogy ebéd után pihenni fogunk, de Ezek mindenképpen sétálni akartak megint. Így hát kimentünk újra a Tabánba. Már alig volt energiám, de azért megint jót frizbiztünk.

A végén már csak pihenni akartam, de Gabó nem hagyott.

Aranyos lány ez a Gabó, végre van aki nem unja meg velem a mókázást, de most én untam meg.

Végül már szó szerint menekültem előle csak, hogy picit leheveredhessek az árnyékba.

Gazdiék szerint ez az első eset, hogy nem én megyek valakinek az agyára, hanem fordítva.