Lassan vége a tüzelésnek. Már nagyon várom, hogy végre megint elengedjenek Gazdiék és ne pórázon kelljen sétálnom, hanem futkorászhassak kedvemre. Valamelyik nap már annyira benne volt a lábamban a rohanás, hogy sétánál Anya állt egy helyben, én meg körbe-körbe sprintelgettem körülötte. Tiszta hülyének nézett!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése